Édesanyám a mai napig azon nevet, ahogy kezdetben a tűt tartottam, a kisujjam peckesen kinyújtva, a többi görnyed,szorul a markom, nem is értem miért fájtak annyira.
Aztán gyakorlófonal már nem jelentett kihívást, más kellett.
Nem tudom miért, de az elején a terítők elkészítése tűnt a legkönnyebbnek, aztán kezdtem rájönni a tévedésemre.
Találtam egy szép mintát egy régi Diana számban, értelmeztem a jeleket, gondoltam ha valamit elfelejtek, vagy még nem tudok, megy majd közben is. Így készült az első terítőm, sokáig, néha az egyik kezemben a fonallal a másikkal meg a gépet nyomkodva, magyarázatot keresve az ismeretlen kifejezésekre.
Róla sajnos nincs képem, otthon csücsül valamelyik fiókban. Már a végénél jártam, amikor feltűnt, hogy ez a terítő, nem fekszik valami szépen az asztalon. Volt egy rész ami valahogy bővebbre sikeredett mint a széle.
Megnéztem a mintát, hát igen, még a legelején pár láncszemmel kevesebbet készítettem...de úgy voltam vele, nem bontom le, ez az első művem, lesz amilyen lesz.
Azóta már adtak ötletet, hogy ha jól kikeményíteném, lehetne belőle lámpabura is...meglátom, számomra már eszmei érték!
2011. január 24., hétfő
Történetem...
Jó lenne azt írni, hogy már horgolótűvel a kezemben jöttem erre a világra, de ez nem lenne igaz!
Azt se mondom, hogy már gyerekként kitűntem a tömegből, mert olyan jó kézügyességem volt és állandóan kreatívkodtam :)
Aki közelebbről ismer, tudja mi vezetett ahhoz, hogy rájöttem, valami kétkezi hobbyra lenne szükségem. Akkor még nem gondoltam, hogy több lesz annál!
Az első tűmet 2010 szeptemberében vásároltam meg, és édesanyám, az internet és egy kötözőzsineg segítségével elkezdtem horgolni... először láncszemeket, aztán már pálcákat, aztán körbe...
Örömmel vetettem bele magam a fonalak és horgolótűk ismeretlen világába, és rájöttem, hogy nem csak terítőkből áll (ne értsetek félre, azokat is szívesen csinálok).
A bloggal szeretném megmutatni mindenkinek az alkotásaimat, terveimet, tanácsokat adni és kapni néha megosztani az aktuális eszmefuttatásaimat...
...és hogy szerelembe lehet esni gombolyagokkal is!
Azt se mondom, hogy már gyerekként kitűntem a tömegből, mert olyan jó kézügyességem volt és állandóan kreatívkodtam :)
Aki közelebbről ismer, tudja mi vezetett ahhoz, hogy rájöttem, valami kétkezi hobbyra lenne szükségem. Akkor még nem gondoltam, hogy több lesz annál!
Az első tűmet 2010 szeptemberében vásároltam meg, és édesanyám, az internet és egy kötözőzsineg segítségével elkezdtem horgolni... először láncszemeket, aztán már pálcákat, aztán körbe...
Örömmel vetettem bele magam a fonalak és horgolótűk ismeretlen világába, és rájöttem, hogy nem csak terítőkből áll (ne értsetek félre, azokat is szívesen csinálok).
A bloggal szeretném megmutatni mindenkinek az alkotásaimat, terveimet, tanácsokat adni és kapni néha megosztani az aktuális eszmefuttatásaimat...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)