Az első egy sál, melyet barátnőmnek készítettem szülinapjára. Nem mondom, meggyűlt vele a bajom. Nem bonyolult a mintája (egyráhajtásos pálcák) de oda-vissza horgolni, ugyanazokat a pálcákat, kicsit unalmas.
Azt hiszem, ezeket hívják bactus sálnak, a végeit kicsi pillangókkal díszítettem.
A következő adag a karácsonyi ajándékok.
Visszatértem a terítőkhöz, ám ezek jobban sikerültek az elsőnél. Mindegyik mintát a Diana magazinból néztem ki.
A kék terítőt édesanyámnak készítettem, átmérője körülbelül 63 cm. Mikor elkezdtem már alig volt vissza karácsonyig, így éjjel-nappal horgoltam.
A gyönyörű, 100 g-os, melírozott kék fonalat egy helyi kézimunkaboltban találtam, és rögtön beleszerettem. Nem egy olcsó dolog, főleg hogy két gombolyag is kellett hozzá, de a végeredményt látva, azt hiszem megérte. Sajnos kiterített verzióm nincs róla, megpróbálom pótolni.
A párom édesanyjának horgolt terítőkön jól látszik. hogy milyen alkalomra is készültek. A fenyőfák nagy részét autóban várakozva öltöttem, no nem azért mert olyan könnyű a minta - a fenyőket külön-külön kell elkészíteni és összehorgolni - hanem mert csak így volt időm. Lehet benne igazság, hogy a karácsonyi ajándékokat már húsvétkor el kell kezdeni.
A piros terítő csillagnak indult, de engem jobban emlékeztet a mikulásvirágra. Az eredeti mintában arany fonallal van díszítve, én ezt lehagytam róla, így jobban tetszik.
A minta nagyon egyszerű, főleg azért, mert nem kell külön meghorgolni és később összevarrni a részeket (fej, test, szárny), hanem csak simán körbehorgolni. Na jó, a glória külön készült :)
Drogériában vettem por állagú búzakeményítőt, melyet forró vízben kellett felforralni. Kihűlés után egy pumpás flakonba töltöttem.
Kivasaltam a terítőket két ruha között, majd az oldattal befújtam, hogy legyen egy kis tartása, aztán hagytam száradni.
Nem akartam "agyonkeményíteni", ezért tartom jó megoldásnak a saját keverésű oldatot. Később mutatok dolgokat, aminek nem árt, ha kőkemény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése